Bálok története
A bálok története több mint 635 évre nyúlik vissza. A feljegyzések szerint először 1385-ben, Amiens-ben rendeztek bált - így nevezték a VI. Károly Bajor Izabellával kötött házasságával kapcsolatos ünnepélyeket. A középkori mulatságokon merev ruhákban, szigorú szabályok szerint lejtették a táncokat. Medici Katalin vezette be például, hogy a nők könnyű, kivágott ruhában jelenhetnek csak meg, amelynek fontos kiegészítője volt az álarc. A mai fogalmak szerint korántsem könnyű díszruhákat évekig varrták-hímezték-gyöngyözték, méghozzá kézzel, hiszen a varrógépet akkor még nem találták fel.
Az újkori bálok fénykora a XIX. század közepére, a XX. század elejére tehető. A fényes táncmulatságok először csak az arisztokrácia körében voltak gyakoriak, később azonban minden szakma és társadalmi réteg megrendezte év elején a maga mulatságát. A báli ruhák, bár sokat változtak az elmúlt évszázadok során, sok tekintetben megőrizték klasszikus stílusukat. Ma is jellemző a földig érő hossz, a derék hangsúlyozása, a váll nélküli dekoltázsvonal, a selymek, bársonyok, csipkék, alkalmazása, s a nagyestélyikhez a finom cipellők és hosszú kesztyűk viselése.
Nevezzék akárhogyan, a farsang, a tavaszváró napok, hetek mindenhol mulatozásra, táncra, tréfás maszkba és álruhába öltözésre adtak lehetőséget. Manapság a legtöbb érdeklődőt a velencei karnevál vonzza.
A velencei karnevál sok részletet megőrzött a múltból: a dózse és vendégei az erkélyről üdvözlik a népet. Megszólalnak a harsonák és az ég hirtelen tele lesz menekülő színekkel, léggömbök százai repülnek, imbolyognak a magasban, mintha Velence is szállni készülne. A Campanile tornyából a Dózsepalota egyik oszlopához erősített drótkötélen lassan csúszik lefelé a papírral bevont gipszgalamb. Az emberek kiáltoznak, "Viva Venezia! Ciao Venezia!", a Columbina pedig a magasban kinyitja a hasát, és hullani kezdenek a szalagok és a konfettik. Másnap, hamvazó szerdán megkezdődik a nagyböjt.
A legtöbb farsangi szokás szerte a világon hasonlít egymásra. A tél temetése, a tavasz köszöntése mindenütt jelentős hagyományokkal bír. A tűz, a maszkok, az álarcok és jelmezek felöltése, de a karneváli hangulat, a bálok és az evés-ivás is mindenütt jellemzője ennek az év eleji hangulatnak
Az első Anna-bált 1825. július 26-án rendezte meg Balatonfüreden a Horváth-házban Szentgyörgyi Horváth Fülöp János leányának, Anna-Krisztinának a tiszteletére.
A település centrumában álló, copf-stílusú épület, melyet 1798-ban építtetett a Szentgyörgyi Horváth család, nemcsak az akkori társasági élet központja volt, hanem egyfajta szellemi alkotóműhely is, ahol a század elején kibontakozó reformkor nagyjai időről időre összegyűltek, így gyakran vendégeskedett Balatonfüreden Kossuth Lajos, Széchenyi István és Wesselényi Miklós is.
Az első bált követően a minden év Anna naphoz legközelebbi szombatján megtartott Anna-bál mindig is az ország legelőkelőbb báljai közé tartozott, ahol a haza legjelesebb művészei, politikusai nyaranként találkoztak. Sokszor és szívesen látott vendég volt Jókai Mór, Blaha Lujza és Vörösmarty Mihály.
A II. világháború után hivatalosan 1954. július 31-én rendezték meg újból az Anna-bált a Balaton étteremben, majd 1957-től a felújított egykori Kúrszalon, a későbbi SZOT Szanatórium (ma Anna Grand Hotel) színházterme adott otthont a bálnak. Az ebben az időben felelevenített hagyomány szerint, azóta is Eris aranyalmájával jutalmazzák a bál királynőjét, a két udvarhölgy pedig herendi vázát kap ajándékba.
A Budapesti Operabál története 1886. március 2-ig nyúlik vissza, mikor már a köz javára rendeztek összejöveteleket, mintául véve az uralkodói udvar hasonló alkalmait. A budapesti Operaházban a századforduló idején szinte havonta tartottak Operabált, minden esetben jótékonysági céllal. E bálok legtöbbje azonban nem volt teljes, a nézőteret nem kapcsolták be a tánchelyek közé. Bécsi mintára először az első világháborút követően, 1934-ben szervezett Operabált az akkori Budapesti Operabarátok Egyesülete, melyen Lehár Ferenc vezényelt.
62 év szünet után 1996.
február 17-én újra megrendezésre került a Budapesti Operabál. A korábbi
tradíciókhoz hűen azóta is évről évre, a báli szezon utolsó szombatján az
Operaház színpada és nézőtere Magyarország legnagyobb és legimpozánsabb
báltermévé alakul át. A bált közel száz elsőbálozó nyitótáncos nyitja meg egy
rövid műsort követően, majd az Alles Walzer-t követően reggelig " áll a
bál " . Az Operabál sztárvendégei között üdvözölhette Montserrat Caballé
világhírű szopránt, Ornella Muti és Sascha Hehn filmszínészeket, Jevgenyij
Nyesztyerenko orosz basszistát, Walter Berry-t és Heinz Zedniket, a bécsi
Staatsoper művészeit, Katia Ricciarelli operaénekest, Patrizio Buanne-t,
Catherine Deneuve-öt, Katarina Witt-et, Gina Lollobrigida-t és Daryl Hannah-t.
A külföldi művészeken kívül évről évre a legnevesebb magyar operaénekesek is
részt vettek a műsorok sikerében.
A Budapesti Operabál társadalmi, üzleti és politikai elismertsége folyamatosan erősödik. Mára a külföldről érkezők száma meghaladta a bármely más hazai bálra idelátogatók számát. Magyarország vezető nagyvállalatai és a politikai élet vezető személyiségei is minden évben részt vettek az Operabálon, ahol a szórakozás mellett némi munkára is szakítanak időt, kihasználva a kötetlenség lehetőségét.
Széles körben elterjedt szórakozási formává a 19. században vált a bálozás. A magyar vidéki élet kiemelkedő eseménye volt a megyebál.
Az arisztokrácia felsőbb körei Bécsben és Pesten táncoltak.
A bál intézménye hamarosan polgárosodott és demokratizálódott. Különféle társadalmi csoportok , mint pl.: Jogász Bál, Borászok a Borok Bálja, Szóvivő Bál, valamint a sportkörök: Golf Bál, ... stb., hirdettek tagságuknak bálokat, míg mások jótékony célra rendeztek táncos ünnepségeket.